Most szól, nem vár…
Míg fakóaranyba hull a nyár, megint
oroz, s a holt virágokat fakasztja;
sötét magányba bújik új tavaszra,
torz reményt regél a múltra és ha int,
sikolt a zöld, de most a hangja mérged;
zihálsz és szelén a lélek is bolyong,
óhatatlanul magába húz, s bolond
lidércek állnak itt fölöttem ébren.
Ne tudd és ne halld, ne éld e tetszhalált;
egy röpke virradat úgy sodort feléd,
mint a táj aludni kész, megért dalán
vár a csönd, vakít a pőre, messzi lét,
ám ha van nyomod és kéznyomod, talán
röpít a szárnyam, s röpülni hív a kék.
Alexandra Burke – The Silence
https://www.youtu…LNw2wlnBjs
Szia Ica! 🙂
Köszönöm szépen. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Szia Babu! 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a szonettem is.
Köszönöm szépen kedves szavaidat. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Szia Magdi! 🙂
Örömmel tölt el, ha élményt nyújthatok egy-egy versemmel.
Köszönöm szépen, hogy ezt a szonettemet se hagytad ki. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm az élményt!
Szeretettel gratulálok
Ica
Szia Kankalin!:]
Csodás szonettedet szeretettel olvastam!
Mély gondolatok kecsesen megírva!
Az akrosztichon használata még különösebbé tette versedet !
Gratulálok szeretettel….Babu(f)
Szia Kankalin!
Csodálatos szonetted olvasása , különleges élmény.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel gratulálok,
Magdi
Szia Mária! 🙂
Köszönöm szépen. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Formajaban is remek vers. Szeretettel olvastam.
Maria(f)
Szia Rita! 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen az olvasást és a véleményedet. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
"ám ha van nyomod és kéznyomod, talán
röpít a szárnyam, s röpülni hív a kék."
Tetszéssel olvastam versed.
Szeretettel: Rita(f)