Hófehér lepel…

Hófehér lepel…
(téli hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában, látom amint
A mennyei óriás-virág aprócska szirmai, mint elmúló
Hópihék lassan alálebbennek, hófehér lepelként
Borítva el a kopár feketén meredező faágak erdejét.

Furcsa halványlila derengés vonja be a szemközti
Házak tetejét. Koromfekete varjak károgva köröznek:
– Szegény emberek, miért vagytok olyan magányosak?
– Fázva, dideregve, vacogó szívvel miért búslakodtok?

Kínzó kérdéseinkre választ Kitől, honnan is várhatunk?
Isten, ki türelmes égi Atyánkként tanítasz bennünket.
Elgyötört, kiüresedett lelkű földi gyermekeidnek üzened:

Tárjátok ki bús lelketek ablakait, engedjétek be
Szívetekbe az eget és földet átalakítani képes
Egyetlen hatalmat, a SZERETETET!

Kérlek, Uram fogadd el téli hálaénekem!
Kérlek, Uram fogadd el téli hálaénekünk!
S.D.G.

“Hófehér lepel…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. ritatothne

    Igen…ez nagyon igaz, mindenben lehet találni jót es szépet.
    Szeretettel: gyöngyi

  2. "Kérlek, Uram fogadd el téli hálaénekem!
    Kérlek, Uram fogadd el téli hálaénekünk!"

    Igen, jó dolog, ha hálát tudunk adni mindenért.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!