Levelek
Vértelen erek duzzadnak
pókhálós fonákok hátán,
és hullanak,
egyre csak hullanak,
míg meg nem nyugszanak
avarrá válván.
Elapadt szárak kókadnak,
mint mellek újszülött száján,
és hullanak,
egyre csak hullanak,
míg nem mind maradnak
utánuk árván.
Őszi szelek fennakadnak
egy-egy vállán, csúcsán, pálhán,
és hullanak,
egyre csak hullanak,
míg össze nem fagynak:
puha, rőt márvány.
Kedves Rita!
Köszönöm szépen!
Anett